December 20

Ki tudja, hogy mi volt ezen a napon? Oké és ki nem tudja?

Őket felvilágosítanám. Csak két betű. C+R. Így már stimmel?

Bizony. Ezen a napon jött össze Reni a "hősünkkel", akinek biztos, hogy mindenki imádja a szemét, a haját, és a nevetésnél előbújó nevetőráncait. Ő Cortez, az álompasi. <3

"Melyik szeptember 8.?" Ilyen feliratú póló, kitűző, és még sok más dolog nem véletlenül van. (:
Keane Somewhere Only We Know c. száma mond valamit? "This could be the end of everything, So why don't we go somewhere only we know...". És így? Azért. (:

"Megvársz?" <3

És az a bizonyos torta vágó kés Reni apuja kezében... :D

Akkor kezdjük az elmaradhatatlan idézetet...

"Az udvarra vezető ajtó hirtelen kivágódott mögöttünk, mire mind megfordultunk. Cortez kirontott az ajtón, ami erősen visszacsapódott. Lélegzet-visszafojtva néztem rá. Az ajtóban állt, homlokába hulló sötét tincsei alól fürkészve nézett, és csak ennyit kérdezett:
-Melyik szeptember 8.?
Tudtam, miért kérdezi. A levelemben ezt a dátumot említettem arra vonatkozóan, hogy totál beleestem.
-Kilencedikben - mondtam halkan.
Cortez hitetlenül elmosolyodott, megindult felém, és abban a pillanatban gondolkodás nélkül én is odaléptem hozzá. Körülbelül fél lépésre tőle megálltam, ő pedig megragadta a karom, és határozott mozdulattal magához húzott. Nem tudom, hogy ő csókolt-e meg, vagy én őt, esetleg egyszerre történt. Nem ez a lényeg. A gyomromban lévő valamennyi pillangó felébredt, és vadul csapkodni kezdett, miközben a mellkasom úgy hullámzott, hogy alig álltam a lábamon. Forgott velem az egész világ, és végig azt kívántam, hogy soha ne érjen véget. Mintha csak megérezte volna a gondolatom, Cortez továbbra sem engedett el, hanem többször, egymás után megcsókolt, én pedig alig kaptam levegőt, és a boldogságtól majd szétrobbantam. Végül a homlokát az enyémnek támasztotta, és két keze közé fogta az arcomat.
- Mennem kell - suttogta.
- Tudom - fúrtam bele a tekintetem az övébe.
- Megvársz? - kérdezte halkan.
- Két és fél éve mást sem csinálok - feleltem, mire lehunyta a szemét, és újra megcsókolt. Ez nem olyan volt, mint a szilveszteri. Sokkal több érzelem volt benne, sokkal bátrabb és sokkal igazibb volt. :)
Cortez elengedte a kezem, az ajtóhoz lépett, és vissza sem nézve bement a suliba. Pislogás nélkül meredtem utána, aztán a szám elé kaptam a kezem, és vigyorogva lesütöttem a szemem. Tudtam, ha megfordulok, a többieket fogom látni. Erőt vettem magamon, és miközben a tenyerembe temettem az arcom, feléjük néztem.
- Áááá! - kapcsolt először Virág, és odarohant hozzám. A nyakamba ugrott, és majdnem megfojtott, miközben én még mindig sokkos állapotban voltam. Virág válla fölött elkaptam Zsolti pillantását, aki megállás nélkül vigyorgott. Macut is láttam, aki Dave-vel együtt azt skandálta, hogy "na, végre!". Aztán megakadt a szemem Kingán. Aki csak összefonta maga előtt a karját, és elismerően biccentett egyet. Azt hiszem, tudom, mire gondolt."

Ezt még folytathatnám az egész sorozaton át, de azzal szerzői jogokat is sértenék, meg elég sokat kéne gépelni, úgyhogy szerintem azt kihagyom. (:

Boldog világvégét holnapra mindenkinek! Majd írjatok, hogy túléltétek-e.

SzJG forever!

xxx: K