Nos, ide kattintva meghallgathatjátok a dalt, és itt a szövege:
I walked across
An emty land
I knew the pathway
Like the back of my hand
I felt the earth
Beneath my feet
Sat by the river
And it made me complete
Oh simple thing
Where have you gone?
I'm getting old
And I need something to rely on
So tell me when
You're gonna let me in
I'm getting tired
And I need somewhere to begin
I came acroos
A fallen tree
I felt the branches of it
Looking at me
Is this the place
We used to love?
Is this the place that I've been
Dreaming of?
Oh simple thing
Where have you gone?
I'm getting old
Ang I need something to rely on
So tell me when
You're gonna let me in
I'm getting tired
And I need somewhere to begin
Ang if you have a minute
Why don't we go
Talk about it,
Somewhere only we know?
This could be
The end of everything
So why don't we go
Somewhere only we know...?
Somewhere only we know
Oh simple thing
Where have you gone?
I'm getting old
And I need something to rely on
So tell me when
You're gonna let me in
I'm getting tired
And I need somewhere to begin
And if You have a minute
Why don't we go
Talk about it,
Somewhere only we know?
This could be
The end of everything
So why don't we go
So why don't we go...?
This could be
The end of everything
So why don't we go
Somewhere only we know?
Somewhere only we know
Somewhere only we know
És az a bizonyos elmaradhatatlan idézet, amit én is, és a barátnőim is kívülről fújunk (többé-kevésbé):
"A tornateremből kiszűrődő zajból ítélve elkezdődött a karácsonyi buli. A Keane Somewhere Only We Know dala indította az estét. Remegő kézzel letöröltem a könnyeimet. Totálisan megsemmisültem.
- Menjünk be, hideg van - nézett rám Zsolti szomorúan, mire némán bólintottam. Mindenki elindult, én pedig a könnyeimtől homályosan néztem a karácsonyi fényeket, és lassú léptekkel utánuk indultam.
Az udvarra vezető ajtó hirtelen kivágódott mögöttünk, mire mind megfordultunk. Cortez kirontott az ajtón, ami erősen visszacsapódott. Lélegzet-visszafojtva néztem rá. Az ajtóban állt, homlokába hulló sötét tincsei alól fürkészve nézett, és csak ennyit kérdezett: (És innentől tudjuk kívülről)
- Melyik szeptember 8.?
Tudtam miért kérdezi. A levelemben ezt a dátumot említettem arra vonatkozóan, hogy totál beleestem.
- Kilencedikben - mondtam halkan.
Cortez hitetlenül elmosolyodott, megindult felém, és abban a pillanatban én is gondolkodás nélkül odaléptem hozzá.Körülbelül fél lépésre tőle megálltam, ő pedig megragadta a karom és egy határozott mozdulattal magához húzott. Nem tudom, hogy ő csókolt-e meg, vagy én őt, esetleg egyszerre történt. Nem ez a lényeg. A gyomromban lévő valamennyi pillangó felébredt, és vadul csapkodni kezdett, miközben a mellkasom úgy hullámzott, hogy alig álltam a lábamon. Forgott velem az egész világ, és azt kívántam, hogy soha ne érjen véget. Mintha csak megérezte volna a gondolatom, Cortez továbbra sem engedett el, hanem többször egymás után megcsókolt, én pedig alig kaptam levegőt és a boldogságtól majd szétrobbantam. Végül a homlokát az enyémnek támasztotta, és két keze közé fogta az arcomat.
- Mennem kell - suttogta.
- Tudom - fúrtam a tekintetem az övébe.
- Megvársz? - kérdezte halkan.
- Két és fél éve mást sem csinálok - mondtam, mire lehunyta a szemét és újra megcsókolt. Ez nem olyan volt, mint a szilveszteri. Sokkal több érzelem volt benne, sokkal bátrabb és sokkal igazibb volt. :) (Eddig. :D)
Cortez elengedte a kezem, az ajtóhoz lépett és vissza sem nézve bement a suliba. Pislogás nélkül meredtem utána, aztán a szám elé kaptam a kezem és vigyorogva lesütöttem a szemem. Tudtam, ha megfordulok a többieket fogom látni. Erőt vettem magamon, miközben a tenyerembe temettem az arcom, feléjük fordultam."
SzJG forever!
xxx: K
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése